I. Kőszív ~ Prológus

Meghoztam a prológust. Köszönöm a kommentet és a két rendszeres olvasót.

William Fray 

Évekkel ezelőtt

A havat bámulta az ablakon keresztül. Simont várta, de a férfi már órákat késett. Williamnak megfordult a fejében, hogy kislányát ágyba fekteti és az ajtót nyitva hagyja. Így régi barátjának lett volna esélye elvinni a leginkább egy kis pocokra hasonlító gombócot. A baba a Rebecca nevet kapta és Willnek már most fájt a szíve amiatt, hogy nem nőhet fel a vér szerinti apja mellett, de tudta, hogy Simon és felesége Piper sokkal jobb családi körülményeket tudnak majd nyújtani neki mint ő. Egészséges boldog család, vagy egy szívügyileg teljesen összetört apa... Ki nem az elsőt választaná? -hitegette magát sokadszor.

Sírni szeretett volna de már akkor sem tudott mikor az orvos kezébe nyomva a kis csomagot lehajtott fejjel közölte, hogy menyasszonya meghalt. Nem akarta megnézni a testet, nem akarta látni szerelmét kihűlőfélben lévő testtel, hófehér bőrrel, semmibe meredő szemekkel. Meg akarta tartani a meleg mosolyokkal telt emlékeket az utolsó percekig. A legutolsóig ami egyre csak közeledett. Remélhetőleg. A kislány mintha csak olvasott volna édesapja gondolataiban hangosan felsírt. Ahogy felemelte a csecsemőt -vigyázva, hogy egyik tenyerével gondosan megtámassza a nyakát és a hátát- sóhajtva arra gondolt, hogy utoljára tartott a kezében kisbabát. A férfi tudta, hogy jó apa lett volna belőle. Mikor tizenkét éves volt, az egyik nagynénjének született egy kisfia ezért pontosan tudta, hogy kell tartani, etetni vagy altatni egy kisgyereket. Imádta nézni ahogy a felnőttek dajkálták az apró testet és mikor a baba egy éves lett már ő is kezében tarthatta párszor. De Bella nélkül nem volt ereje végigcsinálni. Ő volt élete nagy szerelme, hiába tudta, hogy ez nem volt teljesen kölcsönös. Soha nem érzett féltékenységet a híres neves Edward Cullen iránt, mivel tudta, hogyha Bella fele annyira szerette volna azt a tinédzserfiút mint amennyire mindenki állította, soha nem mondott volna neki igent mikor egy nyári hajnalban megkérte a kezét. De ennek vége volt.

Fél óra múlva, a csengő hangja fülsüketítően járta át a csendes kis házat. William végtelenül lassan állt fel a kényelmes bőrfotelből. Alig öt perc múlva már a nappaliban beszélgetett Simonnal akinek komor, szomorú szemei megteltek könnyekkel. A beszélgetés inkább kérések sorozata volt az apa részéről. Jó helyen akarta tudni a lányát. Mikor William a barátja kezébe nyomta a pokrócba bugyolált gyermeket, Simon a piros arcocskára függesztett szemekkel lehelet halkan belesuttogott a szoba csendjébe.
- Persze, hogy vigyázni fogok rád. Örökkön örökké.

Remélem tetszik. Remélhetőleg az első részben, (Kőszív) minden vagy majdnem minden fejezet elején lesz egy kis szelet a múltból, hogy könnyen át lehessen látni.